Harci dobok hangja zeng...

Amint az ostlandi segélykérés eljutott Averlandba, a tartomány - sokak szerint őrült - választófejedelme Marius Leitdorf azonnal kiugrott kecsketejes fürdőjéből és nekilátott hadserege felállításának. Sok időt nem hagyott tábornokainak, hogy rendbe szedhessék hadait, szinte azonnal indulást vezényelt, s erőltetett menetben észak felé indult. Útja során szinte minden nagyobb városban csatlakozott hozzá egy-egy újabb csapat, így néhány nap alatt egy jelentős és igencsak vegyes seregnek parancsolhatott.
A fejedelem nem vesződött a tervezéssel, egyszerűen utasította a sereget, hogy a fő kereskedelmi úton haladva minél gyorsabban jussanak Ostlandba. Semmiféle ellenállással nem számoltak, hiszen a Birodalom kellős közepén vezetett át az útjuk. Nagy volt hát a meglepetés, amikor a stirlandi felderítők egy útmenti blokádról hoztak hírt. Leitdorf biztos volt benne, hogy ez valami újabb kisbaró ígyekezete lesz arra, hogy megrövidítse néhány aranytallérral. Nem vesződött hát sokat és kiadta a parancsot a továbbvonulásra. Amikor azonban látótávolságba értek a közeli településhez, hamar kiderült, hogy jóval komolyabb dologgal kerültek szembe. Az utat ugyanis reguláris nulni csapatok állták el. A fejedelem azon nyomban kiugratott a sorok közül és átvágtatott a nulniakhoz, ahol a sereg varázslója fogadta. Rövid és eredménytelen tárgyalás - a fejedelem megpróbálta fegyverrel jobb belátásra bírni a pimasz varázslót, aki azonban testőrsége védelmében menekült - után Marius visszatért csapataihoz és, más módot nem találván a továbbhaladásra, azonmód ki is adta a parancsot a támadásra...

Spoiler:

csataleírs

Először Talabheim városa válaszolt. Otto von Brumderhack kapitány, Jürgen von Brumderhack báró másodszülött fia, vezetésével egy jelentős haderő indult útnak, hogy megsegítse az ostlandi tartományt. Alig keltek át azonba a Talabecen,- belemerítve a sereg zászlóit a folyóba, ahogy azt a hagyomány megkövetelte- néhány napi menetelés után, a felderítők bestia aktivitást jelentettek mindenfelől. Felégetett falvak, karóba húzott parasztok, minenfelé vér és hamu jelezte, hogy egy nagyobb horda ténykedik a környéken. A fiatal kapitánynak komoly döntést kellett hoznia. Szeretett volna minél hamarabb Ostalandba érni, de nem kockáztathatta azt sem, hogy belesétáljon egy bestia csapdába. Némi töprengés után úgy döntött, hogy fontosabb a katonái biztonsága annál, minthogy fejetlenül rohanjon előre. Hiszen az ostlandiaknak sem jó az, ha egy megvert sereg maradékával érkezik a segítségükre...Szoros kötelékbe rendezte hát embereit és amilyen gyorsan csak lehetett, de még a legkevésbé veszélyes módon, indult tovább Ostland felé.

csataleírás

Spoiler:

Az Árnyak Erdeje soha nem volt a Birodalom legbékésebb helye, bárki megmondhatja. A káosz teremtményei, a förtelmes bestiák, mindig is jelentős veszélyt jelentettek errefelé a békés polgárokra. Ami azonba Sigmar 2523. esztendejében az erdő mélyén ébredezett, nem csak a környező településekre, de az egész tartományra, vagy talán Egész Öreg világra komoly veszélyt jelentett.

Sigmar 2523. évében a nordlandi választó, Valmir von Raukov udvari varázslói jelentették, hogy sötét együttállásra lettek figyelmesek a csillagokban. Azt, hogy pontosan mi is készül, nem tudták megmondani, de a helyét, ha nem is pontosan képesek voltak meghatározni. Mélyen az Árnyak Erdejének belsejében valami éledezett, valami aminek léte komoly fenyegetést jelentett a világra. A választófejedelem tudta, hogy az ostlandi sereg egymagában nem képes felvenni a harcot a fenyegetéssel. A sereg nagy részét az északi határ védelme kötötte le, a maradék pedig kevés volt ahhoz, hogy a vadon közepében fel tudja venni a harcot a jelentős bestia erőkkel. Von Raukov nem késlekedett hát, és követeket küldött szerte a Birodalomban mindenfelé, hogy segítséget kérjen. Sajnos az időzítés nem volt éppen a legtökéletesebb. A császár valamint legfőbb hadurai éppen Bretonniában vendégeskedtek, így esély sem volt arra, hogy segítséget küldjenek a fejedelemnek. A segélykiálltás azonban így sem maradt válasz nélkül.

folyt. köv.